Étkezés

Benézek egy étterembe vagy inkább menzára, ahova az emberek csak étkezni járnak be, nem társadalmi életet élni, megfigyelem, szinte minden ember az étele fölé görnyed, fittyet hányva felegyenesedésünk vívmányára. Desmond Morris szerint ez még a vadászó ősembertől maradt ránk örökségül, mikor a nehezen megszerzett zsákmányt védenie kellett. Ha megkérdezek egy ilyen étkezőt, általában azt a választ kapom, nem szeretné, hogy a hosszú úton – míg az étel a tányértól a szájáig jut – visszapottyanjon az ennivaló. Az igazi ok itt is, hogy egyszerűen egy rossz szokás áldozata vagy.

Gondolj bele, pont az emésztéshez szükséges szerveidet nyomod össze, így azok nem tudnak hatékonyan dolgozni. Add meg a módját az étkezésnek! Ülj le az asztalhoz, szemben a tányérral. Talpaid nyugodjanak a földön, ülj az ülőgumókon, legyél tudatában hosszú és széles hátadnak, érezd, ahogy a fejed a gerinced tetején egyensúlyozik. Vállaid legyenek elengedve.

A kezed vezesse az ételt (villát, kanalat) a szádhoz. Ha kénytelen vagy a magasságodhoz képest alacsonyabb (pl. dohányzó) asztalnál étkezni és tényleg félsz attól, hogy az étel visszapottyanhat, ülj kicsit hátrébb a széken, és hajolj csípőből az asztalhoz, hogy a fejed a kívánt magasságban legyen. Fontos, hogy a hátad hosszúságát mindig tartsd meg.

Jó étvágyat!