A választás szabadsága
A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nincs mit hozzátenni, hanem akkor, mikor már nincs mit elvenni (Antoine de Saint-Exupéry)
Alexander-technika logo
Tied a tested! - Alexander technika Borbás Beával

A gerinc felépítése

Kezdőlap / Anatómia / A gerinc felépítése

gerincA gerincünk egy átgondoltan összerakott rendszer. 24 különálló, valamint a keresztcsonti és a farkcsonti összenőtt csigolyákból áll. A csigolyák 3 nagy csoportra oszthatóak: nyaki (7), háti (12) ágyéki (5). A csigolyák oldalról nézve kettős S alakot írnak le. És ez nagyon jól ki lett találva. Mint egy elasztikus rugó védi a rázkódásoktól. Pl. ugrásnál az egyre fokozódó görbületek és a rugalmas kiegyenesedés csillapítja a rázkódás hatását a csigolyákon, porckorongokon és nem utolsó sorban a koponyán. A mozgás legkisebb építőkövei a mozgásszelvények, melyek 2 csigolyából és a közöttük lévő porckorongból, valamint a hozzájuk tartozó ízületekből áll.

Nézzük meg először a csigolya felépítését. A legerősebb része a csigolyatest, ez viseli a terhet. Minél nagyobb terhet kell viselni, annál erősebb. Ezért van, hogy az ágyéki csigolyák robosztusabbak, míg a nyaki csigolyák keskenyebbek. Hátsó részéből ered a félkör alakú csigolyaív. A csigolyatestek és a csigolyaívek között képződik a gerinccsatorna, ami csontos páncélként védi a gerincvelőt. A csigolyaívnek 7 csontos nyúlványa van. Amit hátul ki is tudunk tapintani, az a tövisnyúlvány. A csigolyák között jobb és bal oldalon található egy-egy nyílás, az idegek itt hagyják el a védelmet biztosító csatornát.

A gerinc mozgáshatárait befolyásolják az ízületek, a kötőszövetes szalagok és persze az izmok. Az ízületek a gerinc hátsó részén kapcsolják össze a csigolyákat. Megakadályozzák, hogy a csigolyák egymáshoz képest túlságosan elmozduljanak, és hogy erősebben egymásba csússzanak. Meghatározzák a csigolyák mozgásirányát is. Az ízületek a gerinc nyaki, háti és ágyéki szakaszán különböző alakúak. A legnagyobb mozgáslehetősége a nyaki szakasznak van. A gerincen több, mint 100 ízület található. A csontos alapszerkezet adja az ízületi felszín bázisát, ezt puha porc fedi. Az egészet az ízületi tok veszi körül. A porcok között ízületi folyadék található.

A kötőszövetes szalagok veszik át gerinc stabilitásának ellátását, ha az izmok nem dolgoznak, pl. passzív testtartás esetén. Ez a "szalagon való lógás" egy idő után túlterhelést okoz, amit a szalag tapadási pontján fájdalomként érezhetünk. A hát- és hasizmok együttesen stabilizálják a gerincet, azaz a különálló részekből álló tornyot.

A porckorong belsejében található nyálkaszerű állagot - ami egy lágy terület - kocsonyás magnak nevezzük. A kocsonyás mag hidrofil anyagból épül fel. Minél több vizet szív fel, annál szilárdabb, annál feszesebb, rugalmasabb lesz. Ugyanakkor vízleadásra is képes. Ekkor fokozatosan elveszti tartását. Lágyabb lesz, és könnyen összenyomható. Ezt a puha, kocsonyás magot egy rostos burok (rostgyűrű) veszi körül. Külső lemezei hagymahéj szerűen rétegződnek egymásra. Belül puha és sérülékeny, kifelé egyre szilárdabb, feszesebb, szárazabb. Ez teszi lehetővé, hogy a mag mindig a porckorong közepén maradhasson és mégis megtartsa a terhelések kiegyenlítéséhez szükséges kellő képlékenységét és mozgásterét. A tápanyagfelvétel és a bomlástermékek leadása nem vérerek segítségével történik, Mint a szivacs, diffúzió útján magába szívja a folyadékot, ami terhelés hatására kipréselődik belőle. A folytonos folyadékcserét a váltakozó ritmusú és változatos formájú mozgás és pihenés biztosítja. Ha sokat állunk, a folyadék kipréselődik, a kocsonyás mag elveszti tartását. Ha sokáig fekszünk, a mag teljesen felöltődik, túlságosan feszessé válik. Az ideális helyzet, természetesen a kettő között van. Mikor a porckorong folyadéktartalma közepes és szilárd, elasztikus masszát alkot, akkor tudja a feladatait optimálisan ellátni.