A választás szabadsága
A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nincs mit hozzátenni, hanem akkor, mikor már nincs mit elvenni (Antoine de Saint-Exupéry)
Alexander-technika logo
Tied a tested! - Alexander technika Borbás Beával

F.M. Alexander

Kezdőlap / A módszer / F.M. Alexander

Alexander története egyben a módszer története. Érdemes megismerkedned vele, hogy jobban megértsd a technikát.

F.M.A és ShakespeareEgy lelkes ifjú színész (Frederick Matthias Alexander) Ausztráliában az 1890-es évek elején egyszemélyes előadásokat tartott Shakespeare műveiből. Lendületesen indult karrierje, azonban előadásról előadásra fokozatosan romlott a hangja. Azaz szavalás közben zihálva, száján keresztül hangosan szippantotta be a levegőt, hangja rekedté vált, az előadások végére már alig tudott beszélni. Természetesen elment az orvoshoz, aki megállapította, hogy a torok nyálkahártyája irritált, a hangszálai gyulladásban vannak. Tanácsot csak annyit tudott adni, hogy pihenjen, pihentesse a hangját is. Ezt Alexander meg is fogadta, volt. 2 hétig egyáltalán nem lépett fel, csak azért, hogy kímélje a hangját. És tényleg A rekedtsége valóban elmúlt, de csak addig, míg fel nem lépett a színpadra. Már az első percek után kezdett újra berekedni. Visszament az orvoshoz, aki nem tudott mást mondani, csak azt, hogy továbbra is pihenjen, folytassa az eddigi kezelést.

Ekkor Alexander elgondolkodott azon, hogy kell lennie valaminek, amit másként csinálhat szavalás közben, mint a hétköznapi beszédénél. Mivel az orvosi konzultáció úgy tűnt, zsákutcába jutott, a színpad pedig a mindene volt, elhatározta maga jár utána, mi is lehet ez a más. Tükör elé ült, hogy megfigyeltje magát hétköznapi beszéde és szavalása közben. Először nem vett észre semmi különöset hétköznapi beszéde közben, de mikor elkezdett szavalni, akkor látta, hogy több dolog is történik, amit előtte nem látott:

  • Egyre inkább hátrahajtotta a fejét,
  • összenyomta a gégéjét és
  • a száján át, kapkodva szippantotta be a levegőt.

Miután felfedezte ezeket a tüneteket, észrevette, hogy ugyanezek jelentkeznek, - ha nem is olyan mértékben - a hétköznapi beszédénél. Megpróbált javítani ezeken, de sem a gégeösszenyomáson, sem a ziháló légzésén nem tudott közvetlenül segíteni. Viszont, ha megakadályozta fejének hátrahúzását, úgy ziháló légzése, gégéje összenyomása csökkent.

Amit most felfedezett, az volt az elsődleges kontroll. A fej és gerinc dinamikus kapcsolata előfeltétele, hogy testünk megfelelően működjön. Ha ez a kapcsolat rendben van,

  • a test eléri maximális hosszát,
  • az antigravitációs reflexek aktivizálódnak,
  • a mozgás könnyeddé válik.
  • Ez a kapcsolat akkor van rendben, ha a fej csak egyensúlyoz a gerinc tetején.

    Észrevette, ahogy hátra és lefelé hajtotta a fejét, úgy csökkent a törzsének hossza és egyben szélessége, azzal hogy begörbült a háta és előrenyomta a mellkasát, továbbá szükségtelenül befeszítette lábait és karjait. Most már tudta, hogy az elsődleges kontroll segítségével tud hatni a hátára, azonban ahogy folytatta a megfigyelést, észrevette, annak ellenére, hogy megfelelő helyen érzi a fejét, a háta mégsem éri el a teljes hosszúságát. Fogott még 2 tükröt, hogy más irányból is megfigyelhesse magát és rá kellett döbbennie, ellentétben, ahogy érezte, a fejét még mindig hátrahajtja. Ekkor fedezte fel, hogy érzéseink becsaphatnak.

    Azaz érzékszerveinkkel közvetített információ értelmezése nem megbízható, így ha változtatni akar, nem függhet a megszokott irányítástól.

    Kidolgozott egy mentális utasításcsoportot annak érdekében, hogy

    • lazítsa a nyakizmait, ahelyett, hogy befeszítené azokat
    • lehetővé tudja tennie a fejének, hogy előre és felfelé egyensúlyozzon, ahelyett hogy hátra és lefelé feszítené
    • hosszabbítsa a hátát, ahelyett hogy rövidítené, azaz görbítené
    • szélesítse a hátát, ahelyett hogy keskenyítené
    fontos, hogy ezek az utasítások egymás után, ugyanakkor egyidejűleg következzenek. Folyamatosan kell adnia az első részre vonatkozó utasításokat, miközben adja a második részre vonatkozókat és így tovább. Hosszú ideig adta magának ezeket az utasításokat, anélkül hogy próbálta volna „megcsinálni” azokat.

    Végül, mikor úgy érezte úrrá lett a problémán, alkalmazta az új „szükséges lépéseket”(„means whereby”) a szavalásra, de csalódottan fedezte fel a tükörben, hogy amint elkezdett szavalni, visszatért a régi válaszmódja és hátra lefelé húzta a fejét. Maga a szavalás „ingere” idézte elő a felesleges feszültséget, amely sokkal erősebb volt, mint a már tudatos irányadás.

    Ekkor dolgozta ki az „inhibíciót”. Ez alexanderi értelemben azt jelenti, hogy az utolsó pillanatban, a szavalás ingerére adott válasz (azaz maga a szavalás) előtt tartson egy pillanatnyi szünetet, - miközben magát az irányadást folyamatosan fenntartja – amikor eldöntheti, hogy véghezvigye vagy ne az eredeti célját. Azaz,

    • hogy beszéljen,ahogy eredetileg tervezte
    • vagy változtassa-e meg eredeti szándékát és csináljon valami egészen mást, (például emelje fel a kezét)
    • vagy ne csináljon semmit.
    • Bármelyiket is választja, továbbra is folytatni kell az irányadást. Ezzel az eljárással megakadályozza a szavalás ingerére adott helytelen azonnali megszokott választ, azaz elválasztja egymástól a hibás kapcsolatot. Így az önkéntelen válasz helyébe már beépülhet egy tudatosan koordinált megfelelő válasz a kívánt cél érdekében.

      Mikor sikerült Alexandernek kontroll alatt tartani a hangját, folytathatta színházi karrierjét, de nem állt le a technika továbbfejlesztésével. Hamar rájött, hogy nemcsak a hangképzést tudja kontrollálni, hanem módszere kiterjeszthető más pszichofizikai aktivitásokra is. Felfigyelt rá, hogy a legtöbb ember hasonló problémákkal küzd, azaz hibás használata és működése következtében valahol kiütközik a probléma. Ezután kezdett másokat is tanítani.

      Csatlakozott hozzá testvére Albert Redden. A két testvér kísérletezgetett egymással és kidolgozott különböző procedúrákat és utasításokat, melyeket beépítettek a technikába. Felváltva tanítottak Melbourne-ben és Sydney-ben. Alexander egyre nagyobb hangsúlyt fektetett az általános reakció kontrolljára (mint csak a hangkontrollra). Számos orvos küldte hozzá pacienseit, akik felismerték, milyen jól beilleszthető a technika a terápiájukba. Orvosprofesszorok és barátok rábeszélték Alexandert, hogy menjen Londonba, hogy technikáját egy szélesebb közönség elé tárhassa.

      1904 tavaszán Londonba költözött. Testvére is követte őt és újra felépítették közös praxisukat. Hamar nagy érdeklődést keltettek, mind az előadóművészek, mind az orvostudomány világában.

      A következő években több értekezése jelent meg a sajtóban. Ezekben kifejtette, hogy a „természet nem működik részekben, hanem mindent egységnek (teljesnek) kezel”, ezért az egész embert szükséges újranevelni, annak érdekében, hogy az alapvető változás megvalósuljon. Ha egy személy rosszul koordinált, akkor nem rendelkezik valós mérvadó érzékeléssel, ami a változáshoz vezesse őt. Ha problémájára szakember által kidolgozott specifikus gyakorlatokat kap, a próbálkozásban, hogy végrehajtsa ezek instrukcióit, túl sok erőfeszítést használ, és ez olyan nem kívánatos mellékhatást produkálhat, amit eredetileg a gyakorlatnak kellett volna korrigálni.

      George Bernard Shaw, Aldous Huxley, John Dewey and F.M. AlexanderGeorge Bernard Shaw, Aldous Huxley is tanítványai közé tartozott. 1914-ben Amerikába ment. 1916-ban John Dewey, pragmatista filozófus és az amerikai oktatási rendszer megreformálója is tanítványa lett. Alexander lelkes támogatói közé tartozott. Ő segítette első könyvének amerikai kiadását. Dewey 25 évvel később úgy nyilatkozott, hogy jó egészségét 90%-ban Alexandernek köszönheti.

      1925-ben visszaköltözött Londonba, és gyerekeknek készült iskolát nyitni. 1930-ban Dewey támogatásával létrehozta a „Trust Fund School”-t, ahol a tanárok Alexander tanárok voltak, a tanulók pedig az általános tananyagon túl Alexander technika órákon vettek részt. Alexander hitt abban, hogy javulhat az oktatási rendszer, ha a tanárok ismerik a Technika alapelveit és használják azokat saját tanításukban. Az iskola a II. világháború alatt Amerikában működött tovább.

      1931-ben megnyitotta az első Alexander-technika tanárokat képző oktatóközpontját. Alexander közvetlen tanítványai később, saját stílusukat hozzátéve, ugyanakkor az alexanderi alapelveket megtartva újabb iskolákat hoztak létre.

      1955-ben 86 éves korában halt meg tüdőgyulladásban.